+36 30 519 6229 info@3dpm.hu

A legjobb eredményhez a legjobb eszközöket kell használnia és ez minden iparágra igaz. Ha egy új technológiát szeretne használni, akkor jobb a legmodernebb, leginnovatívabb megoldást alkalmazni, mert biztos lehet benne, hogy mindenki más a nyomában fog járni … vagy akár pár lépésnyire már előtte.

A fentiek igazak a 3D nyomtatásra is, mint minden másra. Képzelje el, hogy egy cég műanyag tasakok előállításával foglalkozik. Most képzeljük el, hogy sokkal gyorsabban, hatékonyabban, és a fele ráfordítással is megteheti ezt. Ami ezt lehetővé teszi, az a megfelelő 3D nyomtatási technológia kiválasztása. Ehhez meg kell vizsgálni a piacon lévő lehetőségek előnyeit és hátrányait. Szerencsére ez nem olyan bonyolult, mivel az egyik technológia elhúzott a többi mellől.

FDM, SLA, SLS – mit is jelentenek ezek?

Ezek mind különböző technológiák 3D nyomtatáshoz. Az FDM a Fused Deposition Modeling-et jelenti – ez egy olyan folyamat, amelynek során a modellt kis olvasztott szálak extrudálásával állítják elő, ami rétegeket képez, mivel az anyag extrudálást követően azonnal megszilárdul. Az SLA rövidítés a sztereolithográfiát írja le – fotopolimerizációt alkalmaz, fényt használva összekapcsolja a molekulák láncát és polimer 3D szerkezetet képez. Mindkettő a mikroszkópos szobrászat formájának tekinthető, de különböző módszereket alkalmaznak a szerkezet “fixálására”.

Végül itt van az SLS – szelektív lézerszinterezés, amely alapvetően más módszer. Port használ (leggyakrabban poliamid (nejlon) port), amelyet felmelegítenek, majd bizonyos helyeken lézerrel megolvasszák, egymást követő rétegeket szinterelve egy tartós modellt hoznak létre. Hogy működik pontosan? Képzeljünk el egy miniatűr homokozót, ahol poliamid “homok” rétegeket olvasztanak össze. A lézer egy porréteget ér el és olvaszt meg, majd ezt befedjük egy új porréteggel, hogy a lézer ezt a réteget érje el és olvassza össze az előző réteggel. Ezen eljárás során alakúl ki a struktúta lassan a porból.

A pontosság és a megtámasztás fontossága

Sokan hajlamosak azt gondolkodni: minél nagyobb dolog lehet nyomtatni, annál jobb. A valóságban ez általában fordítva igaz. Mi az értelme egy hatalmas struktúra nyomtatásának, ha ez csak egy egyszerű és egységes blokk lesz? Az ördög, ahogy mondják, a részletekben rejlik, és létrehozásához pontosságra van szükség. Minél nagyobb pontossággal – egyre szűkebb rétegek nyomtathatók – annál összetettebbek lesznek a modellek. Ez az a követelmény, ahol az SLS technológia megmutatja az előnyét. Annak köszönhetően, hogy poliamid port használ, amelynek átlagos szemcsemérete 38 µm, a réteg vastagsága 0,075 mm vagy akár ennél vékonyabb is lehet. Összehasonlításképpen: az FDM nyomtatók rétegvastagsága általában 0,100 mm és az SLA nyomtatóké 0,15 mm, ami még mindig kétszer vastagabb, mint az SLS technológiáé.

De nem minden a pontosságról szól. Szükséges-e megtámasztást alkalmazni? Ha egy modellt nyomtat, akkor annak bizonyos részeit meg kell támasztani, mert különben összeomlik a gravitáció hatására, ami tönkreteszi a munkánkat. FDM vagy SLA nyomtatás esetén különleges támasztékokat készítenek, hogy a modell képes legyen megállni vagy megmaradni a helyén. Ezeket a szerkezeteket manuálisan vagy kémiai úton kell a későbbiekben eltávolítani, és a kapcsolódó felületeket ezt követően meg kell munkálni. Ez mind ez időbe telik, de a legfontosabb dolog az, hogy a támogatási struktúrák használata ténylegesen korlátozza a nyomtatási lehetőségeket. Néhány dolgot egyszerűen lehetetlen nyomtatni. Az SLS technológia nem szenved ilyen korlátoktól, és egyedülálló forma szabadságot kínál. Mindezt egy pofonegyszerű módon biztosítja, mivel a szerkezetet a tartalék por támasztja meg, amelyet a nyomtatás során nem használnak, de egyébként a nyomtató munkakamrájában rejlik. Emlékszel a homokozóba? Minden réteg nyomtatása során a szinterezés csak a meghatározott helyeken történik. Tehát most már tudod, hogy miért van szükség a többi porra. Amikor a modell befejeződött, csak távolítsd el a maradék port és a voilà – a szerkezeted készen áll a használatra.